A király és a pók legendája

Robert the Bruce (más néven I. Robert) skót király (1306-1329) neve alighanem ismerősen cseng azoknak, akik látták a Rettenthetetlen (Braveheart) című filmet (1995). (A film főhőse az elnyomó angolok ellen lázadó skót lovag, Sir William Wallace volt. Bár a film számos egyértelmű történelmi pontatlanságot és anakronisztikus elemet tartalmaz, mégis az események skót szemszögből történő ábrázolása miatt fontos alkotásnak számít a skót nemzeti öntudat szempontjából - Mel Gibson pedig kétségkívül felejthetetlen alakítást nyújtott benne).

I. Robertet 1306 márciusában Edinburgh-ben koronázták Skócia királyává, ám I. Edward angol király (1272-1307) árulónak titulálta a frissen megkoronázott uralkodót és seregével megindult Skócia ellen, hogy leverje a skótok függetlenségi mozgalmát. Még ugyanebben az évben két csatában megverte I. Robert seregét. Az angolok a skót király híveit és feleségét foglyul ejtették, két fivérét kivégezték, ő maga pedig Írországban volt kénytelen menedéket keresni.

A skótok királya 1307 februárjában tért vissza Skóciába és a következő években sokakat megnyert a mozgalmának. Időközben az 1307-ben elhunyt I. Edward királyt II. Edward (1308-1327) követte a trónon, akinek tehetetlensége és katasztrofális uralkodása szintén I. Robert ügyének kedvezett. A skót király hívei sorban foglalták el a skóciai településeket és erődöket, végül 1314-ben magát Edinburgh városát is sikerült megszerezniük. 1314. június 24-én a Stirling melletti Bannockburn mezején a skótok döntő győzelmet arattak az angolok felett, ám így is további 14 évnek kellett eltelnie, hogy - immár III. Edward (1327-1377) régenskormánya idején - Northamptonnál megszülessen a skót-angol békeszerződés. Az angol uralkodó elismerte I. Robertet Skócia királyának és felhagyott a hűbéruralomra irányuló követekésekkel.

Robert the Bruce mindmáig a skót nemzeti érzület egyik legnagyobb hőse. Alakját a későbbi korokban számos legenda övezte. A 'Bruce és a pók' története egyike ezeknek a skótok körében ma is népszerű legendáknak. Lássuk hát ezt a történetet angolul és magyar fordításban!

Robert the Bruce szobra és a William Wallace-emlékmű Stirlingnél (Forrás: scot-image.co.uk) 

Bruce and the Spider

There was once a king of Scotland whose name was Robert Bruce. He had need to be both brave and wise, for the times in which he lived were wild and rude. The King of England was at war with him, and had led a great army into Scotland to drive him out of the land.

Battle after battle had been fought. Six times had Bruce led his brave little army against his foes; and six times had his men been beaten, and driven into flight. At last, his army was scattered, and he was forced to hide himself in the woods and in lonely places among the mountains.

One rainy day, Bruce lay on the ground under a rude shed, listening to the patter of the drops on the roof above him. He was tired and sick at heart, and ready to give up all hope. It seemed to him that there was no use for him to try to do anything more.

As he lay thinking, he saw a spider over his head, making ready to weave her web. He watched her as she toiled slowly and with great care. Six times she tried to throw her frail thread from one beam to another, and six times it fell short.

"Poor thing!" said Bruce: "you, too, know what it is to fail."

But the spider did not lose hope with the sixth failure. With still more care, she made ready to try for the seventh time. Bruce almost forgot his own troubles as he watched her swing herself out upon the slender line. Would she fail again? No! The thread was carried safely to the beam and fastened there.

"I, too, will try a seventh time!" cried Bruce.

He arose and called his men together. He told them of his plans and sent them out with messages of cheer to his disheartened people. Soon there was an army of brave Scotch-men around him. Another battle was fought, and the King of England was glad to go back into his own country.

I have heard it said that, after that day, no one by the name of Bruce would ever hurt a spider. The lesson which the little creature had taught the king was never forgotten.

Bannockburn by John Hassall (1915), Kelvingrove Art Gallery and Museum, Glasgow (Forrás: wikiOO.org) 

Bruce és a pók

Volt egyszer Skóciának egy királya, akit Robert Bruce-nak hívtak. Ennek a királynak egyszerre kellett bátornak és bölcsnek lennie, mert vad és kegyetlen idők jártak akkoriban. Háborúban állt Anglia királyával, aki egy hatalmas sereg élén Skóciába vonult, hogy elűzze a királyt az országából.

Csata csatát követett. Bruce hatszor vezette bátran harcoló maroknyi seregét ellenségei ellen; és embereit hatszor győzték le és kényszerítették visszavonulásra. Végül a skót király serege szétszóródott és maga is kénytelen volt elrejtőzni az erdőben, a hegyek közti elhagyatott helyeken.

Egy esős napon Bruce a földön hevert egy durván összetákolt kalyibában és hallgatta amint az esőcseppek dobolnak a tetőn. Szívében fáradtan és megtörten készen állt arra, hogy feladjon minden reményt. Úgy érezte nincs többé értelme tovább próbálkozni.

Miközben ott feküdt gondolataiba merülve, meglátott a feje fölött egy pókot, amely épp a hálóját készült megszőni. Nézte, ahogy az lassan és nagy gonddal fáradozik. Hatszor próbálta meg egyik gerendáról a másikra átvetni vékonyka fonalát, mind a hat alkalommal sikertelenül.

- Szegény pára! - mondta Bruce. - Jól ismered te is, hogy milyen érzés kudarcot vallani.

Ám a pók a hatodik alkalom után sem veszítette el a reményt. Még nagyobb gonddal, mint eddig, felkészült a hetedik próbálkozásra. Bruce szinte megfeledkezett a saját gondjáról, miközben azt figyelte, ahogyan a pók nekilendül a vékony fonálon. Vajon megint el fog bukni? Nem! A fonalat biztonságosan a gerendához repítette és hozzárögzítette azt.

- Én is megpróbálom hetedjére is! - kiáltott fel Bruce.

Felkelt és összehívta az embereit. Elmondta nekik a tervét és lelkesítő hírrel küldte el őket elcsüggedt népéhez. Hamarosan bátor skótok serege gyűlt köréje. Újabb csatát vívtak az angolokkal, és Anglia királya rohant vissza a saját hazájába.

Úgy hallottam, hogy ezután a nap után senki, akit Bruce-nak hívtak, soha többé nem bántott egyetlen pókot sem. A lecke, amelyet ez az apró teremtmény tanított a királynak, sosem merült feledésbe.

(Fordította: Szilágyi Magdolna)