4 női fejlődésregény

A négy inspiráló női életrajz után a következőkben négy irodalmi művet szeretnék bemutatni, melyek középpontjában egy-egy női karakter áll, akik történetük során komoly jellemfejlődésen mentek keresztül. A megtapasztalt veszteségek, nehézségek, előítéletek vagy kitaszítottság megedzették a lelküket, erőssé kovácsolták a jellemüket és az út végén ráébredtek önnön erejükre, ráleltek saját hangjukra. Egytől-egyig olyan nőkké formálódtak, akik az őket ért társadalmi igazságtalanság és/vagy nemi egyenlőtlenség dacára képesek voltak újrakeverni a leosztott lapokat és kezükbe venni saját életük irányítását. 

Delia Owens
Where the Crawdads Sing / Ahol a folyami rákok énekelnek

A tudásának nagy részét a vadontól kapta. A természet táplálta, tanította és óvta, amikor senki más nem volt erre hajlandó. Ha az ő eltérő viselkedése következményekkel járt, az is az élet legbelső magjának megnyilvánulása volt... Úgy kötődött a bolygólyához, ahogy kevesen ezen a világon. Mély gyökerekkel kapaszkodott a földbe. Őt ez az anya szülte.

Kya Clark regénye egy lélegzetelállító képekkel átszőtt, páratlan érzékenységgel megírt, szívbemarkoló történet egy sorsára hagyott kislány élni akarásáról, elszántságáról, és önálló, erős, felnőtt nővé válásáról.

• Milyen megküzdési startégiákat képes kialakítani egy hatéves kislány, akinek előbb az anyja, majd sorban az összes testvére hátat fordított, hogy az alkoholista és erőszakos apjával éljen?
• Hogyan képes túlélni az apja eltűnését követően egy mocsárvidéken, a nincstelenség, a magány és előítéletek közepette?
• Micsoda belső tűz és tudásvágy kell ahhoz, hogy egy a közeli városlakók által csak "lápi lányak" csúfolt, lenézett, mezítlábas, iskolázatlan gyermekből neves biológus, hét díjnyertes könyv szerzője és az Észak-Karolinai Egyetem díszdoktora legyen?

Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ az Ahol a folyami rákok énekelnek, amely egy igazán különleges hangulatú női fejlődésregény. A mű minden sorát áthatja a természet, az állatok és költészet iránti szeretet, az élet ünneplése és tisztelete.

Madeline Miller
Circe / Kirké

A gyávaságom nagy részét már kiizzadtam magamból. Szédítő izgatottság vette át a helyét. Arra gondoltam, nem leszek olyan, mint a kalitkába zárt madár, aki túl tompa ahhoz, hogy repüljön, amikor kinyílik az ajtó. Beléptem abba a rengetegbe, és ezzel elkezdődött az életem.

Madeline Miller elbűvölő regényének középpontjában a görög mondákban (többek között az Odüsszeiában) csupán egy-egy "epizódszerepet játszó" Kirké istennő alakja áll. A titán Héliosz és a nimfa Perszéisz lányaként (Okeánosz unokájaként) született Kirké túlságosan emberinek hat az apja csarnokában felbukkanó titánokhoz, najádokhoz és nimfákhoz képest: éles a hangja, fakó a haja és a szeme sem ragyog úgy, mint a nap. Nem is örvend különösebb népszerűségnek.

Saját családja is megvetéssel tekint Kirkére, akit az istenek között zajló intrikák és hatalmi játszmák helyett sokkal inkább foglalkoztat a saját tudásvágya és azon belül is a varázslás tudományának megismerése. Az istennő kivételes képessége korán megmutatkozott, mellyel többek között halandó szerelmét, Glaukoszt istenné, míg gyönyörű riválisát, a nimfa Szküllát rettenetes tengeri szörnyeteggé tudta változtatni. Az istenek törvényeit megszegő nimfát a feldühödött Zeusz egy lakatlan szigetre száműzte büntetésül.

A kezdetben elveszettnek tűnő, kitaszított Kirké egyre inkább önmagára talált Aiaié szigetén, és varázstudományát folyamatosan fejlesztve, védtelen nimfából nagyerejű varázslónővé fejlődött, aki vadállatokat képes megszelídíteni, meg tudja védeni magát és szeretteit, varázsfőzeteivel és varázsigéivel azzá tud változtatni bárkit, akivé csak akar. Megtapasztalta a szerelmet, a szenvedélyt, az anyaságot, a veszteséget, és - amikor arra kényszerült, hogy az egyik leghatalmasabb istennővel vegye fel a harcot - ráébredt önnön valódi erejére.

Ez az újramesélt mitológiai történet nem más mint egy női fejlődésregény, még ha mitológiai alak is a főszereplője. Végigkíséri, hogy egy a figyelem, szeretet és elfogadás után sóvárgó, mellőzött, bizonytalan fiatal lány hogyan válik egy meg nem alkuvó, erős, független nővé, és hogyan éri el azt a lelki békét, azt a teljes és boldog életet, és igaz szerelmet, amire egész életében vágyott.

William Somerset Maugham
The Painted Veil / A festett fátyol

Lányt szeretnék, Úgy akarom felnevelni, hogy vele már ne történhessen meg semmi, az én tévedéseimből. Ha visszatekintek a lánykoromra, undorodom magamtól. De sohasem volt alkalmam, hogy más legyek. Én úgy akarom felnevelni a lányomat, hogy szabad legyen és megtanuljon megállni a saját lábán.

Kitty Fane egy szép de elkényeztetett fiatal nő, aki részben hiúságból (hogy hamarabb menjen férjhez, mint a húga), részben a szülői háztól, és főleg az anyjával való mérgező kapcsolatától való menekülésképpen feleségül megy egy általa szinte alig ismert, tiszteletreméltó ám unalmas orvoshoz, akit az első adandó alkalommal meg is csal. Mindezért súlyos árat fizet. Walter, a sértett és megalázott férj, bosszúból magával viszi a fiatal nőt Kína kolerától sújtott vidékére, abban a reményben, hogy egyiküknek vagy mindkettejüknek ez lesz az utolsó útja. 

A halál állandó fenyegetése, a kiengesztelődni képtelen férj megvetése, és az elszigetelt, magányos életmód elindítja Kittyt az önismeret rögös útján, melynek során megtanulja felismerni a személyiségéből, neveltetéséből és korábbi környezetéből fakadó korlátait. A mardosó bűntudat és tragédiák hatására a naiv, önző, felszínes úrilánynak fokozatosan kinyílik a szeme a világra és korábbi ballépéseit megbánva határozott, modern nővé érik.

Maugham úgy ismeri és olyan érzékeltesen tudja ábrázolni az emberi lélek vívódásait és finom rezdüléseit, ahogyan csak kevés író. A festett fátyol egy fájdalmasan őszinte ábrázolás az emberi természetről és arról, hogy a rengeteg szenvedés ellenére van-e mégis valamiféle értelme, rendezőelve az életnek? 

Charlotte Brontë
Jane Eyre

Az élet túlságosan rövid ahhoz, hogy huzamosabb időn át haragudjunk az emberekre, és mindent elraktározzunk, ami fáj.

Azt hiszem túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Charlotte Brontë 170 évvel ezelőtt íródott regénye kiállta az idő vasfogát. Hősnője a lowoodi árvaházban nevelkedő, az életben hatalmas handicappel induló, sápadt, sovány kislányból erős jellemű nevelőnővé fejlődő Jane Eyre példaképe lehetne minden mai modern nőnek (hát még a maga korában!). Ahelyett, hogy a szeretetlenség és nélkülözés elvette volna az életkedvét vagy megmérgezte volna a lelkét, Jane megmaradt tisztaszívű, nagylelkű és szerény embernek.

Jane Eyre ugyanakkor korántsem egy naiv, megmentésre váró romantikus hősnő, hanem egy hús-vér karakter, aki a viktoriánus Angliát jellemző társadalmi igazságtalanság és nemi egyenlőtlenség közepette is egyenes gerinccel, két lábbal áll a földön. Bár jócskán megtaposta az élet megtanult uralkodni az érzelmein, szívósságával és makacsságával hegyeket tud megmozgatni, képes meglátni a rútban a szépet, hajlandó küzdeni a szerelemért, és ha a sors úgy hozza, képes arra is, hogy elengedje azt.

A Jane Eyre egy csodálatos regény a kitartásról, a belső értékekről, a megbocsátásról és az igaz szerelemről. Hősnője, a regényben bejárt küzdelmes életútja során megismeri önmagát, felismeri saját vágyait, és képes képes tenni azért, hogy megtalálja a lelki békét és azt a helyet, ahol boldog lehet.