Aki hamarabb megszólal...

A tréfás mesék egy sajátos típusát képezik a némasági fogadalom (silence wager) kötéséről szóló abszurd történetek, amelyekben a szereplők egészen a végletekig képesek elmenni azért, nehogy megtörjék a büszkeségből és/vagy lustaságból kötött fogadalmukat.

Ezek a meséknek a humora épp a túlzásban, a makacsság következményeinek felnagyításában rejlik. A történetek hősei gyakran a keményfejű férj és a csökönyös feleség, akik képes akár megaláztatások sorát is elviselni vagy életveszélybe sodorni magukat, csak hogy megnyerjék a fogadást - görbe tükröt tartva ezzel az emberi konokságnak. Ezeknek a meséknek épp ezért nincs is igazán győztese hiszen, mire az egyikük megszegi a némasági fogadalmat, addigra a másik (vagy mindkét) fél sokszor egészen képtelen áldozatokat volt kénytelen hozni...

Hogy min civakodnak a házaspárok? Mi a fogadás tétje? Olyan jelentéktelen dolgok, mint például, hogy ki csukja be vagy zárja be a nyitva maradt bejárati ajtót ("Sennuccio és Bedovina" - olasz mese, "Az ajtó elreteszelése" - skót ballada), ki álljon fel a vacsoraasztaltól és nedvesítse meg az állott kenyeret ("A néma pár" - szír mese), ki vigye vissza a kölcsönkért serpenyőt ("A fogadás"- olasz mese), vagy, mint az alábbi flamand mesében hogy, ki mossa ki a kásás fazekat.

The Porridge Pot

Once upon a time, there were a man and a woman. One evening they did not know what to eat. Finally, the man spoke, "Wife, let us eat porridge."

"No," said the woman, "for then tomorrow I would have to wash out the porridge pot, and I won't do that."

"I won't do it either," said the man, and they fell to quarreling who would have to wash out the porridge pot. Finally, they agreed that the first one of them to speak would have to wash it out.

They ate their porridge and went to bed. The next morning neither of them said anything about getting up. Seven o'clock came, eight o'clock, even twelve o'clock, and the two still lay in bed. The neighbours were concerned and said to one another, "Robbers must have come and murdered both of them."

So they broke down the door, entered the bedroom, and told them to get up, but received no answer. Then one of the neighbours said, "Wait, let's fetch the priest so they can say their confessions."

The priest came, but they refused to say their confessions, remaining as still as mice. The priest went home, and the two remained lying there until evening, and neither said a word. Then the priest returned and asked, "Have they said anything yet?"

"No," replied the neighbours.

"Then stay here and care for them!" said the priest.

"Yes, and who is going to pay us for it?" asked the neighbors.

The priest answered, "You'll be paid. There is a good coat hanging on the wall over there. Take it and sell it, and then you'll have your money."

With that, the woman cried out with anger, "What? You want to take my coat? Take your own things, but leave other people's things to them."

"Aha," said the man. "Now go and wash out the porridge pot!" And so the woman had to wash out the porridge pot.