Samhain / Halloween

A Samhain ('nyár vége') egy pogány kelta ünnep volt, melynek előestéjét - azaz a keresztény Halloween (All Hallows' Eve, 'Mindenszentek estéje') elődjét - október 31-én ünnepelték. A régi kelták két részre osztották az évet: a Samhain (november 1.) ünnepén keződő télre és a Beltane (május 1.) ünnepén kezdődő nyárra.

A Samhain jelölte az óév végét, az újév kezdetét. Ez volt egyben a legfontosabb kelta ünnep. Úgy tartották, hogy Samhain éjjelén könnyen átjárhatóvá vékonyodik a túlvilág és a földi világ közti határ, a külső valóságunk és belső világuk közti függöny ekkor könnyen fellibbenthető. 

Halottaink szellemei meglátogatnak bennünket ezen az estén, ezért gondoskodnunk kell róluk. Meg kell őket vendégelni: ételt (pl. léleksüteményt) és italt (pl. bort) kell kikészítenünk számukra és külön terítéket kell elhelyezni az asztalra a vacsoránál (különösen azok számára, akik az előző év során távoztak az élők sorából).

 Az írek elképzelése szerint ilyenkor a föld alól is előbújnak mindenféle segítő, vidám, de ártó, gonosz lények is, s hogy ez utóbbiaktól megóvják magukat, ijesztő képűre faragott töklámpást állítottak az ablakba, kertbe, amelynek belsejében égő gyertyát helyzetek el éjszakára. Ugyanezt a célt szolgálta a maskarás fölvonulás is. Ez a szokás Halloween néven mai napig él az angolszász országokban, ahol az ünnep előestéjén gyerekek és felnőttek egyaránt félelmetes jelmezekbe öltöznek így ijesztgetve egymást és elűzve a rossz szellemeket. Az eredeti kelta szokás szerint azonban kizárólag a felnőttek (különösen koldusok) jártak ekkor házról-házra. Csoportosan énekeltek, kántáltak, hogy elűzzék a háztól a rontó szellemeket némi kis élelem és fizetség fejében.

Samhain ünnepéhez számtalan szertartás, jóslás kötődik, hiszen a pogány kelta hiedelem szerint ez az év legvarázslatosabb éjszakája. Ilyenkor a család hagyományosan körbeüli a tűzhelyet és a tűz körül kísértethistóriákkal szórakoztatják egymást. Másutt szeánszot ülnek, tarot-kártyát vetnek vagy rúnából jósolnak. Ezen az éjszakán különösen hatásosnak hitt például, ha tükör előtt elsuttogjuk a kívánságunkat. 

A mágikus éjszaka gyümölcse az alma/gránátalma (a termékenység és élet szimbóluma), melyeket elsősorban szerelmi jóslásokhoz szokás felhasználni. Skóciában ezen az éjszakán köveket helyeznek a tűzbe. Akinek a köve másnapra elhomályosodik, az meghal a következő évben. Ha a tűzhely hamujában másnap lábnyomot találunk, valaki meghal a családból a következő évben (mégpedig az, akinek a lába éppen beleillik a nyomba).

A Samhain egyik legelterjedtebb szimbóluma a töklámpás (Jack-o'-lantern). A kelta hagyomány szerint az estén tilos volt hosszú útnak indulni. Aki mégis erre kényszerült, az töklámpással védte magát a különféle ártó, bajt hozó kísértetektől, tündérektől, akik bizony szép számban fordultak elő azokon a vidékeken.

A töklámpás története az ír folklórban maradt fenn. A népmese szerint, egy Jack nevű ember egyszer felcsalta a Sátánt egy fára, amibe aztán belefaragta a kereszt jelét, így a Sátán csapdába esett, nem tudott lemászni. Megegyeztek, hogy Jack leengedi a Sátánt, ha az soha többé nem kísérti meg. Valóban így is történt! Miután Jack meghalt, (hírhedt csaló és iszákos lévén) nem engedték be a Mennybe, de a Pokolba sem nyert bebocsátást, mert így megtréfálta a Sátánt. Kapott ellenben az ördögtől egy darab parazsat, hogy azzal világítson a sötétben. Ezt a parazsat Jack belehelyezte egy kifaragott marharépába, hogy tovább tartson. Mikor az írek kivándoroltak Amerikába, marharépa helyett az ott könnyebben hozzáférhető sütőtökből kezdték kivájni lámpásaikat és abba tették a meggyújtott gyertyát.

A Samhain igazi jelentősége az eltávozottakkal való kapcsolat felidézése, emlékük, szeretetük ápolása, majd békés elbocsátásuk, valamint az előretekintés és az érkezők fogadása. Let go of the old and welcome the new azaz "Engedd távozni a távozni akarót, üdvözöld az érezni akarót!" Lelkünkben is felidézhetjük ilyenkor az elmúlt év "eltávozottjait", személyeket, történéseket, "vendégül láthatjuk" őket, majd békében elbocsátjuk, hogy azután nyugalomra találjanak, mi pedig az új történéseknek és az újonnan érkezőknek szentelhessük ettől kezdve a figyelmünket.