Fókuszban a piros

Ha a piros színre gondolunk akkor általában olyan dolgok jutnak eszünkbe, mint a vér, tűz, izzás, szerelem, szenvedély, szexualitás, háború, harc, agresszió, veszély... Egyik oldalon a lüktető élet, a másik oldalon a rombolás és pusztítás. Ugyanannak az éremnek a két oldala, de akár a pozitív, akár a negatív asszociációkat nézzük is, a piros mindenképpen egy szembetűnő szín, amelynek tetterőt, lendületet, dinamizmust tulajdonítunk.

A piros vagy vörös szín értelmezése természetesen függ attól is, hogy sötétebb vagy halványabb, rózsaszínes árnyalatait tekintjük-e. Ennek megfelelően az szín "egyaránt kelt komoly és méltóságteljes, bájos és kellemes benyomást. Az előbbit sötétre sűrített, az utóbbit világosra hígított állapotban, így egyazon színbe öltözhet az öregkor méltósága és az ifjúság szeretetreméltósága," foglalta össze a piros szín hatását a 'Színtan' című művében Johann Wolfgang Goethe. A legtökéletesebb, legkiegyensúlyozottabb vörös színnek a karmazsint írta le, melyből a sárga szín felé eltolódva narancsos, a kék irányába pedig lilás árnyalatokat kapunk. 

Történelmileg a vörös, mint a vér színe, szorosan kapcsolódik a hadsereghez és a hatalomhoz. A római legionáriusok gyakran (bár nem kizárólagosan) viseltek vörös színű tunikát, pajzsuk és zászlajuk szintén vörös színre volt festve. A bíbor színt, azaz a vörös szín kékbe hajló árnyalatát, azonban kizárólag a tábornokok (és később a császárok) hordhatták. A vörös mint, Marsnak a háború istenének és az ikerpár Romulus és Remus apjának szimbóluma, erőt adott a római katonáknak, de az ellenségre is komoly pszichológiai hatást gyakorolhatott a vörösbe öltözött gyalogos római katonák rendezett sorainak látványa. Erősnek, félelmetesnek és rettenthetetlennek tűnhettek a szemükben. A történelem folyamán később is feltűnik a vörös szín a katonai viseletben. Gondoljunk csak az Oliver Cromwell által 1645-ben megreformált brit hadseregre, melyben először jelentek meg (és a 19. századig jelen voltak) a vörös uniformist viselő brit katonák (readcoats), vagy Giuseppe Garibaldi vörösinges önkénteseire (redshirts, camicie rosse).

A hatalom mellett a vörös színt gyakran társítják a szexualitással, vággyal és szenvedéllyel. János Jelenések könyvében, például, a babiloni parázna egy vörös színű fenevadon ül és maga is karmazsin és bíbor színű ruhát visel, melyek ebben az összefüggésben a bűn, a paráznaság és bálványimádás szimbólumai voltak. Nyugat-Európában a vörös (a sárga mellett) a középkor óta a prostituáltak és bordélyházak jellemző színe volt. A középkori Franciaországban például a prostituáltaknak kötelező volt vörösre festeni a hajukat és valamilyen sárga színű ruhadarabot viselniük, hogy ezzel is megkülönböztessék magukat a "tisztességes" nőktől. 

A piros és vörös színnek több mint 150 árnyalatát különböztetik meg. Ezek, amint a fenti példák is jól illusztrálják, részben a természetben előforduló színárnyalatok (pl. gyümölcsök, virágok, drágakövek, vörösborfajták színei) után, részben asszociatív alapon (pl. ördögvörös) kapták a nevüket. 

A red szó az angol nyelvben számos kifejezésben előfordul, melyek jelentése a vörös szín történelmi-kulturális vonatkozásaira illetve a hétköznapi életben tett megfigyelésekre vezethető vissza. A következőkben ezekből az idiómákból említek néhány példát.